Kedves Olvasóim!
(Már ha lenne. Na de majd most!)

Ígértem, hogy jelentkezek, amint lesz miről mesélnem, de sajnos átestem a ló túloldalára. Az elmúlt 1-1,5 hónapban annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol kezdjem
Csak hogy egyszerű legyen a dolog, haladjunk szép sorjában...visszafelé.

Büszkén jelenthetem, hogy nem szakítottam be a dobhártyámat búvárkodás közben, holott eléggé meg voltam/vagyok fázva. Aki nem ért a lovakhoz, annak bővebben kifejtem. A dobhártya túloldalán, ott ahol nem lehet már kivakarni a fülzsírt, légút található. Ez az Eustach-kürt (avagy fülkürt), ami náthás időszakban szépen feltelik takonnyal, épp, mint az orr és ugyanúgy el is dugulhat.
Ha a környezeti nyomás meghalad egy bizonyos szintet, akkor a dobhártyát beszakíthatja. Ezt elkerülendő egyenlíteni kell. A legegyszerűbben úgy lehet ezt megtenni, hogy befogja az orrát a kedves olvasó és megpróbálja kipréselni az orrán a levegőt. Ekkor a belső túlnyomás csak a nyitott légutak felé tud csökkeni, így a belső fülbe is utat talál kiegyenlítve a külső nyomást. Ha a fülkürt elzáródott, akkor nem lehet növelni a belsőfül nyomását, nincs kiegyenlítődés és kész is a baj. Szerencsére orrcseppel enyhíthető az elzáródás legalább egy merülés idejére.
 Ennek ellenére az első merülésemet meg kellett szakítanom. Kellemetlen a kezdő társamat 7 méteren lent hagyni, miközben azt magyarázod (mutogatod), hogy a lent lévő divemaster keresse meg és álljanak párba, vagy csapódjon harmadiknak, de nem érti meg elsőre (sem másodikra, de még harmadikra sem) és feljön veled együtt elmondani, hogy nem csak az a baja, hogy nem érti, de a maszkját (nem, nem szemüveg) sem tudja rendesen párátlanítani. Még kellemetlenebb, ha a merülésük végén kiderül, hogy alig érte utol a csapatot és pár nélkül úszkált. Igazából még örült is neki, de ha valami történt volna vele... Ijesztő belegondolni, hogy az ember lelkén száradhat egy apró kis problémából burjánzó hatalmas baj.

És most egy kicsit mást.

Az ősznek nem csak az az egy tulajdonsága van, hogy még kellemes időben olcsón lehet Horvátországba utazni és féláron búvárkodni. Amint elmúlik egy ilyen remek hét/hosszú hétvége, visszacsöppenünk a szürke hétköznapokba. Tudom, tehetnék az ellen, hogy más színek is virítsanak a napjaimban, de az ősz arról szól, hogy ezt nem tudom megtenni. Az egész az elmúlásról szól. Pláne egy egyetemistának.
Ez így elég tág, szóval újra nekifutok.
Pláne egy mérnöknek. Méginkább, ha gépész a kolléga.
Mert nem csak a nap süt kevesebben és rövidebb ideig, de nehéz egy egyszerű találkozót összeegyeztetnie az embernek. Mindenki tanul, vagy ilyen indokkal kivonja magát mindenből. Egyszerűen nincs szociális élete a gépésznek. Itt szerintem nyugodtan hanyagolhatjuk a mindennapi találkozásokat lakótársakkal, csoporttársakkal, mert egy előadáson nem lehet nyugodtan beszélgetni, különösen, ha a drága diák már másodjára veszi fel az adott tárgyat, mert először lusta volt bármit is kezdeni vele egy "minek a kémia, úgysem épül rá semmi, ráér majd később, értelme sincs és így nincs szerdán egy órám se" alapon.
Belegondolva nagy hülyeség volt.

Mára ennyi drága Olvasóim, ha a sors úgy akarja, holnap folytatom az egyetemi témával.

Aki olvassa, köszönöm, aki nem... lehet, hogy jobban járt.

Bocivoltam, sziasztok!

Szóval blogol a boci? Milyen boci? Nem értem.
Ja. Megvan. Az a Boci!

Igen, Boci mától kezdve blogot ír. Remélhetőleg rendeszeresen. Bár még egyetemre jár, késések előfordulhatnak.

Sziasztok, Boci vagyok.
Hogy miről írok? Mindenről. Amíg van kedvem, energiám, időm és történt velem valami, ami megérdemli, hogy kikerüljön a világba, írni fogok. Írok majd a mindennapi életemről, egyetemi teendőkről (mert gépészeknek savanyú a szőlő), írok játékokról, könyvekről, filmekről. Mindenről, ami egy kicsit is megfog - akár jó, akár rossz értelemben.

De.

Ez a bejegyzés még a "bemutatkozás" címet sem érdemli meg, mivel idő hiányában nem írok magamról.

Annyit viszont megígérhetek, hogy amint lesz időm és elég kreativitásom, új, egyedi design-t adok a blognak.

Addig is legyetek jók leendő olvasóim! Mára búcsúzok.

Bocivoltam, sziasztok.